Gustav Klimt
2017.07.14.

Klimt a japán, az ókori Egyiptom, és a bizánckori Ravenna művészetének rajongója volt, képi világának középpontjában a női test csodája áll a maga érzékiségében és szentségében. Az osztrák művész a századvég átmeneti korszakának egyéni szellemű alkotója volt, a japán festészet hagyományaira építő, aranyozott, vibráló, már-már pszichedelikus hatást keltő, nőket ábrázoló portréi kora egyik legismertebb festőjévé tették.

 

Művészetkompániától a Secessionig

Gustav Klimt 1862. július 14-én született Bécsben, apja, Ernst Klimt rézmetszőként és vésnökként dolgozott, nehezen tudta biztosítani felesége, Anna Finster és hét gyermeke számára a megélhetést. A 14 éves Gustav állami ösztöndíj segítségével beiratkozhatott a bécsi Iparművészeti Iskolába, ahol hamarosan megmutatkozott különleges festői és grafikus tehetsége. Már 17 éves korában Ernst öccsével és Frantz Matsch-csal együtt megalapították a Művészetkompánia nevű vállalkozói csoportot.

A XIX. század vége különösen mozgalmas korszak volt a bécsi városépítészet történetében, ugyanis Ferenc József császár elhatározta, hogy leromboltatja a középkori városközpontot körülvevő várfalakat. Ekkor kezdődött a Ring kialakítása, új középületek, magánpaloták, pompás villák és parkok épültek. A Klimt fivérek és Matsch nagyszerűen kihasználták az adódó alkalmat a tehetségük kibontakozásához, az épületek díszítésére számos megrendelést kapott a vállalkozásuk. A Burgtheater díszítéséért a császár Arany Érdemrenddel tüntette ki Klimtet.

Már korai alkotásai sokat ígérő tehetségről árulkodnak. Nőalakjait szelíd, gömbölyded formák jellemzik, meztelenségüket ügyesen elkendőzi, érzékiségük inkább az anyai principiumot idézik, a meztelenség inkább dekoratív jelleget ölt. 1896-tól azonban átalakulás figyelhető meg, a nőalak kibontott hajjal, a korábbi szemérmes megjelenéstől eltérően kihívó, vágyakat keltő nőiségben jelenik meg.

Gustav Klimt

Secession

Esterházy Miklós megbízásából Klimt elkészítette a magyarországi tatai kastély dekorációját, amit az Antwerpeni Nagydíjjal jutalmaztak. Klimt új utakat keresett öccse váratlan halála után, és 1897-ben néhány barátjával együtt kilépett a konzervatív szellemű osztrák művészeti egyletből (Künstlerhaus), és megalapították a Secession elnevezésű mozgalmat és egyesületet. Klimtet választották meg elnökévé és saját művészeti folyóiratot indítottak Ver Sacrum címmel. Az új mozgalom azonnal berobbant a bécsi köztudatba. Az 1898-ban megrendezett két sikeres kiállításuk után a Secession újonnan épített saját székházába költözött, melyet Olbrich tervezett. Valóságos modern ízlésforradalom vette kezdetét. A mozgalom ismertette meg és fogadtatta el a francia impresszionisták és a belga modernek művészetét is.

Szecesszió háza, Bécs

1894 tavaszán a bécsi egyetem nagyszabású festmények elkészítésére kérte fel Klimtet, a téma a Filozófia, az Orvostudomány és a Jogtudomány allegórikus ábrázolása volt. A tablók elkészülte után a megbotránkozott egyetemi vezetés elutasította a képeket, azonban az 1900-ban rendezett párizsi világkiállításon a Filozófia képe aranyérmet nyert. A Jogtudomány című faliképen a modern ember kiszolgáltatottságát, a magányos ártatlanok tehetetlenségét juttatta kifejezésre. Az Orvostudomány képe a tehetetlenséget, a reménytelenséget sugallja, a szenvedéstől, betegségtől sújtott, összekapaszkodó emberek Hügieiától, a gyógyítás istennőjétől sem kapnak segítséget, ki vannak szolgáltatva a közöttük járó halálnak.

Orvostudomány (részlet)

A Szecesszió 1902-es kiállítása tisztelgés volt Beethoven előtt és az új szobrát megalkotó Klinger előtt. Klimtnek az egyik terem három falára készült festménysorát Beethoven Örömódája ihlette, a Beethoven-fríz témája az emberiség megváltása a művészet és a szerelem által. Az egyik jelenet a boldogság vágyát szemlélteti, a másik az ellenséges hatalmak fenyegetését jeleníti meg, a harmadikon pedig az aranymezőben összeboruló szerelmespár látható. Rodin csodálatát fejezte ki a műalkotás megtekintése után.

Új nőalakok

Klimt a festészetben új nőtípust teremtett meg, nőalakjai messze eltávolodtak a XIX. századi akadémikus festészet által kedvelt gömbölyded, szelíd formáktól, és új, modern, vékony, vibráló, csábító, felszabadult nőalakokat festett, akikből erős vonzerő sugárzik. Klimt Pallasz Athéné képe az első archetípusos modern nő a galériájában. A Nuda Veritas (Meztelen Igazság) két méter magas festmény, a szecesszió egyik vezéralakja. Egy modern Éva, lába körül kígyóval, füstszerűen leomló kék fátyollal, a kép fölött Schiller-idézettel. A Secession 1903-as kiállítása ismét kivívta a konzervatív bécsi közönség ellenszenvét, ugyanakkor egyes előkelő körökben megfelelő támogatást és anyagi hátteret biztosítottak Klimt számára. A nő három életkora című alkotása az emberi sors filozofikus ábrázolása, a gyönyörű kislány és a fiatal anya összebújva teljes békében és harmóniában, mellette az öregasszonyt profilból ábrázolva, deformált alakkal.

Nuda Veritas

Barátok és szeretők

Klimt a maga korában sikeres és híres ember volt, a munka és a művészet megszállottja, magánélete azonban kevéssé ismert. Bécs környékén berendezett műhelyében elmélyülten, szigorú rendszerességgel alkotott, festményeihez nagyon sok vázlatot készített. Sohasem házasodott meg, de hosszú ideig bensőséges kapcsolat fűzte Emilie Flögéhez, aki öccse feleségének nővére volt. A két nővér elegáns divatüzletet vezetett Bécs belvárosában. Klimt 1897-től szinte minden nyarát Attersee-ben töltötte a Flöge család társaságában. Emilie Flöge és Klimt kapcsolata a mai napig rejtély maradt, soha nem éltek együtt, még azt sem tudni, hogy valóban szeretők voltak-e. Klimt Emilie-vel is kiterjedt levelezést folytatott, akárcsak Marie Zimmermann-nal, aki a festő három, házasságon kívül született gyermeke közül kettőnek adott életet. Klimt portrét festett Emilie-ről, a maga tervezte elegáns ruhában, és rendszeresen terveket rajzolt ruhákhoz, ékszerekhez és mintás kelmékhez. Egy Herma nevű fiatal lány volt Klimt kedvenc modellje, róla készítette a Remény című képet. Alma-Mahler-Werfel tizenhét évesen került szerelmi viszonyba a festővel, később férjei mind híres művészek voltak: a zeneszerző Gustav Mahler, az építész Walther Gropius, majd az író Franz Werfel. Amikor Klimt meghalt, 14 nő jelentette be örökösödési igényét állítólagos házasságon kívül született gyermekei jogán. A rossz nyelvek szerint Klimtnek mindegyik modelljével volt szexuális kapcsolata. A kortársak beszámolói szerint a műteremmel szomszédos helyiségben fiatal nők tartózkodtak örökös készenlétben, hogy bármikor modellt állhassanak a festőnek.

Emilie Flöge és Gustav Klimt

Rajzok, vázlatok

Klimt rengeteg vázlatfüzete egy lakástűzben semmisült meg, a fennmaradt rajzok azonban izgalmas betekintést nyújtanak Klimt alkotói műhelyébe, témájuk a mezítelen női test és a nyílt erotika. A rajzok egyik központi témája az eksztázis, a fizikai-szellemi gyönyör. A nő ugyanakkor a festmények többségén is mindent uraló, soha eléggé meg nem fejthető, központi szimbólum marad. Klimt kizárólag a festményeiből szerzett jövedelmet, a rajzolás egyfajta relaxációs, elmélyülési technika volt számára. Míg Klimt festményein a színek főszerephez jutnak, addig rajzairól minden dekoratív elemet tudatosan száműzött: az egyetlen, ami megmaradt, az a női test szépsége és titka. A közönségnek szánt világhírűvé vált festményein és nagyméretű, dekoratív alkotásain Klimt a női testet szinte mindig álló helyzetben ábrázolta, istennői tartásban, akiknek alakját tobzódó gazdagságú ruhák, ékszerek borítják, többnyire kalapot, sálat viselnek, csak sejtetve a szépségüket. Ezzel szemben rajzain a modellek elementáris erővel jelenítik meg – minden szégyenérzetet félretéve – a nők szexuális vágyait, az odaadás, a befogadás és az egyesülés pillanatait. Klimt grafikai munkásságával a művészettörténet egyik legnagyobb erotikus művésze.

Akt tanulmányok

A csók

Klimt „arany korszaka" az 1908-ban elkészült, A csók című képével érte el csúcspontját. Legemblematikusabb festménye a szerelem himnikus dicsőítése, két ember szenvedélyes odaadásának világszerte ismert jelképévé vált. Feltételezések szerint maga a festő és örök kedvese, Emilie Flöge a szerelmespár két alakja. Más vélemények szerint a képen látható nő Klimt egyik vissza-visszatérő múzsája, Adele Bloch-Bauer. Mélytónusú arany háttér előtt színes virágszőnyeggel borított út szélén térdel a nő, a férfi fölé hajlik, az egymáshoz simuló testeket színes drapéria borítja be. Egy kis diszharmónia is felfedezhető, a szerelmespár mintha egy szakadék szélén lenne. Klimt számára a nő az erotikus szépségen túl az élet titkának a hordozója, az örök megfejthetetlen rejtély. A női principium mélyen foglalkoztatta a festőt.

A csók

Előkelő hölgyek portréi

Gustav Klimt a feltörekvő polgárság festője volt, amelynek hölgy tagjait valamennyi alkotói fázisában megörökítette portrék formájában. A csók mellett az 1907-ben festett Adele Bloch-Bauer képe talán a leghíresebb festménye. Arany fal előtt arany fotelben ül Adele, mint egy mesebeli hercegnő, ruháján egyiptomi eredetű motívumok és apró ezüst háromszögek vannak. A díszítő jelképek, a fényes négyszögek, a kettős spirálok, az ovális félkörök változatos fénnyel ragyognak, lenyűgöző hatást keltve. Adele tartása, visszafogott méltósága a XIV. századi itáliai Madonnákkal mutat rokon vonásokat. Adele és a többi nőalak – Frotza Riedler, Margaret Stonborough-Wittgenstein, Mäda Primavesi – hosszú ruhában láthatóak. Klimt festészetében a portré új megfogalmazást nyert – mely eredetileg a társasági élet és a társadalmi érvényesülés kelléke, a kiváltságosok műfaja volt – új filozofikus és esztétikai tartalmakkal telítődött. Adele az egyetlen, a társasági hölgyek portréin megjelenő nők közül, akiről bizonyosan tudható, hogy intim kapcsolata volt Klimttel, mindenesetre a kép tiszteletteljes távolságot sugall, mintegy az anya iránti hódolat jeleként.

Adele Bloch-Bauer

A Woman In Gold, azaz a Nő aranyban című, megtörtént eseményeket feldolgozó film cselekménye Klimt egyik leghíresebb portréja, Adéle Bloch-Bauer című festmény körül forog. A történet főszereplője Maria Altmann (Helen Mirren), aki Holokauszt-túlélőként Bécsben azon fáradozik, hogy visszaszerezze a második világháború során a nácik által eltulajdonított festményt. Ez azért annyira fontos a számára, mert a Klimt által annak idején megfestett hölgy, azaz Adéle Bloch-Bauer nem más, mint Maria néhai nagynénje. Az osztrák kormánnyal folytatott viaskodásban partnerre lel az ügyvéd Randol Schoenbergben (Ryan Reynolds), aki segít neki jogtiszta úton kiharcolni a műalkotás felszabadítását.

Formák és meztelenség

Az utolsó évtized alkotásain a kelmék és ornamensek merész használatával új típusú erotikus hatásokat ért el Klimt, az elemek a meztelen emberi test elrejtése helyett inkább annak hangsúlyos kiemelését szolgálják az erős arany tónus mellett. Klimt 1903-ban Ravennában tett utazása során került a bizánci mozaikok hatása alá, mely néhány év múlva jó előtanulmánynak bizonyul egy patola belső terének diszítéséhez. Klimt Judith I. című képe – Adele Bloch-Bauer arcmása – egy igazi „femme fatale” (végzet asszonya) inkarnáció, ami nemcsak a művész egyik legjobb képe, hanem a művészettörténet kiemelkedő női arcképeinek egyike. A Judit II. képen a ruhadarabok csak nehezen tudják visszatartani a bosszúvágyó asszony energikus és provokatív meztelenségét. A menyasszony képen a ruhaféle, mely a testét fedi, egy hirtelen odavetett anyagnak tűnik, mintha előbb csak meztelenül lett volna megrajzolva. Az érett, szerelemre vágyakozó női arcok és testek mintha a lány álmait valósítanák meg.

Judith I.

A Stoclet-palota mozaikjai

Egy Bécsben élő dúsgazdag belga bankár és gyáriparos egy új brüsszeli ház díszítésével bízta meg a festőt. Klimt feladata a hatalmas méretű, reprezentatív ebédlő díszítése volt. Az ebédlő három falára kilenc táblából álló, csodálatos márvány mozaikfrízt alkotott arany-zománc és féldrágakő-berakásokkal. Klimt jártas volt a mozaiktechnikában, újjáélesztésére ravennai utazása során kapott ösztönzést. A frízen a központi motívum a spirálok alkotta életfa, mely minden Klimt számára fontos motívumot egyesít a virágoktól a nőkig, a növényzet halálától az évszakok újjászületéséig. Az élet és a tudás fájával az ember az Édenkertben találja magát. A frízen megjelenik a Klimtet egész pályáján foglalkoztató nagy téma: az élet körforgása, a halál is jelen van, az életfán ülő ragadozó madarak formájában. A figurák maguk is absztrakt mozaikokká válnak. Az anyag finomsága, drágasága, fényűző, érzéki volta lenyűgöző hatást kelt.

Életfa

Klimt öröksége

Hans Tietze, a festő barátja így összegezte életművét:” Klimt kivezette a bécsi festészetet abból az elszigeteltségből, amelyben hosszú ideje fulladozott, és visszavezette a világ művészeti körforgásába. A századfordulón Klimt mindenki másnál többet tett azért, hogy Bécs ismét megtalálja a művészi egyéniségét.” Klimt és Bécs elválaszthatatlanok egymástól, sehol másutt nem születhetett és alkothatott volna hasonló egyéniség, mint a császárvárosban. Klimt autonóm, bátor víziói és művészi individualizmusa hozzájárult ahhoz, hogy Bécs méltón léphetett át a XX. századba.

 

Források:
Hajnal Gabriella (szerk.): Gustav Klimt. Budapest: Kossuth Kiadó, 2010. (Világhíres festők)

Képek:
A csók
Gustav Klimt
Szecesszió Háza
Orvostudomány
Nuda Veritas
Emilie Flöge és Gustav Klimt
Akt tanulmányok
Adele Bloch-Bauer
Judith I.
Életfa