100 éve született Szabó Magda
2017.10.03.

Szabó Magda Kossuth-díjas író, költő, műfordító, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja, 1917. október 5-én született Debrecenben.

Szabó Magda azon szerzők közé tartozik, akik korosztályok sokaságát hódították vissza az igazi irodalomhoz, az olvasáshoz, írásaival évről évre, könyvről könyvre új olvasókat tudott meghódítani. Regényeiben, verseiben, színdarabjaiban, minden művében tetten érhető a ragaszkodás, a kapcsolódás a szülővárosához, Debrecenhez. Gyermekkorát az Ókútban, családja történetét a Régimódi történetben, Debrecen lelkét és legjobb híveinek sorsát színdarabjaiban, Debrecenre vonatkozó számtalan tanulmányában írta meg.

Leánynevelő Intézettől a tanári pályáig

Szülővárosában, a Debreceni Református Kollégium Dóczi Leánynevelő Intézetben tanult, itt érettségizett 1935-ben. 1940-ben a Debreceni Egyetemen kapott latin–magyar szakos tanári és bölcsészdoktori diplomát. 1945-ig tanított a helyi Református Leányiskolában, rövid ideig Páhi községben, Bács-Kiskun megyében, valamint Hódmezővásárhelyen. Ezután a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa lett. 1949-ben megkapta a Baumgarten-díjat, de még azon a napon vissza is vonták tőle, és állásából is elbocsátották, egészen 1958-ig nem publikálhatott. Ebben az időben a Horváth Mihály téri Gyakorló Általános Iskola – a mai Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola – tanáraként dolgozott.

Költőként indult

Szabó Magda költőként indult, és a debreceni Magyarok című folyóirat után a legendává nemesült Újhold köréhez csatlakozott. 1945-ben került fel Pestre, és hamar rokonszenvező pártfogásra talált a pesti irodalmárok között. Két verseskötete jelent meg gyors egymásutánban, előbb a Bárány 1947-ben, majd a Vissza az emberig 1949-ben, melyekben az élet újrakezdésének szorongató erkölcsi kérdéseit és a méltóság visszanyerésének lehetőségét vizsgálta. 1947-ben, egy balatoni írószövetségi fogadáson ismerkedett meg a fess és a hölgyek körében módfelett népszerű Szobotka Tiborral. Viharoktól sem mentes szerelmi viszonyukból 1948-ra kiegyensúlyozott és boldog házasság lett, s ez a kapcsolat egészen Szobotka, 1982-ben bekövetkezett haláláig biztos magánéleti hátteret jelentett mindkettejük számára. Erre a biztos hátországra mindketten igencsak rászorultak a házasságkötésüket követő években, miután 1949-ben Szabó Magda és Szobotka egyaránt elveszítette minisztériumi, illetve rádiós állását, és majd tíz évre kiszorultak az intézményesített irodalmi életből. Révai József éberségének eredményeképpen Szabó Magda még az 1949-ben számára odaítélt Baumgarten-díjat is rövid úton elvesztette. Férje alakját Megmaradt Szobotkának című könyvében idézte fel. A férj halála után Szabó Magda lett hagyatékának gondozója.

Szabó Magda férjével, Szobotka Tiborral

A Freskó és Az őz

Az évtizedes, részint kényszerű, részint önként vállalt hallgatás után az íróházaspár az ötvenes évek végén kezdett újra publikálni, az igazi meglepetést Szabó Magda második pályakezdése jelentette. Az addig tehetséges költőként számon tartott szerző versekkel és verses mesékkel, a Bárány Boldizsárral jelent meg a könyvpiacon, miközben regényíróvá vált. Az 1958-ban megjelent Freskó egy nyomasztó személyes élményen, nagynénje temetésének lélektelen procedúráján alapult. A regény több más ponton is megélt eseményeket és otthonosan ismert közeget idézett. A temetésre hosszú évek után összegyülekező református papcsalád története üdítően különbözött az addig bevett szocreál témáktól, s a gyanúsan polgárias história újszerűnek hatott. A regény szinte rögtön a magyar kiadás után német nyelven is megjelent, s ezzel szép csöndben megkezdődött Szabó Magda nemzetközi ismertsége. Az írónő keresztfia – Tasi Géza – szerint Szabó Magdát először ekkor fedezték fel, Hermann Hesse a Freskó kicsempészett példányát olvasva ajánlotta őt a német kiadók figyelmébe. A Freskót már 1959-ben követte Az őz, s hasonlóan gyors sikert aratott az olvasók és az irodalomkritika körében, amelyben Szabó ugyancsak merített gyermekkori élményeinek gazdag tárházából. A regény főszereplője, Encsy Eszter annak a dacos, hajlíthatatlan akaratú nőalaknak egyik archetípusa, amelyből szép számmal akadt még az író későbbi műveiben is, s noha Szabó Magda mindenkor tagadta, hogy e figurák, s általában a nőalakok karakterizálásának specialistája lenne, az olvasók emlékezetében leginkább ezek a szereplők élnek elevenen. A vidéki Magyarországon egy elszegényedett, nagyon nehéz körülmények között élő dzsentri famíliában felnőtt asszony beszéli el élettörténetét a gyermekkorától az elbeszélés jelen idejéig.

Tündér Lala és az Abigél

A hatvanas évektől szünet nélkül jelentek meg az újabb és újabb jelentékeny művek. Emberi nemességet sugárzó gyermek- és ifjúsági regények, mint a Tündér Lala, vagy a – részben a tévéváltozatnak is köszönhetően – nemzedékek kedvenc olvasmánya, az Abigél, a református leánynevelés bájos és időtálló eszményítése. Tündér Lala személyében Szabó Magda egy valóságos és eleven kisfiú alakját teremti meg, akinek kalandjait a nagy író cselekményvezetési bravúrjával meséli el. A regényben megjelenik a szerelem és az intrika, az igazság és a csalás, az ész és a varázslat, a tündérek különféle csodaszereket alkalmaznak, de előfordulnak veszélyes, manipulatív szerek is, természetesen a rossz erő szolgálatában. Az izgalmas fordulatokban bővelkedő meseregényét a szeretet és a képzelőerő hatja át. Az Abigél kezdetben romantikus, kalandos lányregénynek tűnik, később azonban komolyra fordul a cselekmény, a második világháború a gondtalan kamaszok életébe is begyűrűzik. A főszereplő Vitay Georginának a szeszélyes, elkényeztetett gyereklányból hirtelen megfontolt, felelősségteljes felnőtté kell válnia, hogy a saját és az apja életét mentse.

Történelmi színművek

Történelmi színművek következtek, mint Az a szép fényes nap, a Debrecenről és Debrecen számára íródott Kiálts, város!, vagy a Béla király. Az a szép fényes nap című drámájában Vajknak, Géza fejedelem fiának keresztelése előestéjén összegyűltek Európa keresztény királyságainak követei a magyar fejedelmi udvarban, hogy tanúi legyenek a magyar nép csatlakozásának a többi európai keresztény országhoz. A Kiálts város! 1604-ben játszódik, cselekménye egy debreceni polgár, Borzán Gáspár meggyilkolása körül forog, de gondolati anyaga, mondanivalója, eszmei üzenete ma éppolyan érvényes, mint négyszáz évvel ezelőtt. Ennek a gondolatnak a lényege a másik – ha úgy tetszik: idegen – ember befogadására irányuló készség, a türelem, a tolerancia. A debreceni színház műsorára is tűzte a darabot, kitűnő, a műhöz és szerzőjéhez méltó előadásban. A produkció tetszett Debrecen városának. A Béla király a fiatal, uralkodásban gyakorlatlan, nehéz helyzetekben bizonytalan, dönteni nem tudó, lobbanékony király fejlődését kísérve mutatja be az beérett, megfontolt, erős akaratú és kezű uralkodót, aki a tatárjárás után újjáépíti a lerombolt országot. Döntései szembefordítják vele családját, az ország nemeseinek egy részét, sőt a pápával is szakít, mert az nem segíti fegyveres erővel. A Pilátus, ez a többszörösen tragikus asszonytörténet, a szokott környezet és a személyes múlt elvesztésének drámáját, valamint a kommunikációra való érzéketlenséget mesterien formulázó mű. Ugyanezen problémákat, s egyszersmind a nagytörténelem roncsolásait tárgyalja a Katalin utca.

Régimódi történet

Az életműben lépten-nyomon fel-felbukkanó önéletrajzi és családtörténeti elemek idővel még hangsúlyosabbakká váltak. A személyes és családtörténet mitizálásának, a kálvinista Debrecen irodalmizálásának és az írói legendaképzésnek a szándékát több, részint önálló, részint egymással összeölelkező regényben is fellelhetjük. Ilyen regénye a Régimódi történet, amely egyszerre volt az anyai ágat visszakövető családtörténeti képeskönyv és a békebeli nosztalgiák minőségi kielégítője. A Régimódi történet az édesanya, Jablonczay Lenke sorsán keresztül mutatja be két nagy tekintélyű, ősi múltra visszatekintő tiszántúli család hanyatlásának históriáját. A mű szerzője részben édesanyja visszaemlékezéseiből, részben rokonok, a tágabb család és ismerősök emlékeiből, s nem utolsósorban korabeli személyes dokumentumokból, levelekből, naplókból, háztartási könyvből, a szereplők novelláiból, verseiből fűzte össze ezt a különös műfajú regényt. A fő helyszíne a 19. század végi és 20. század eleji Debrecen, ahol az elbeszélő dédszülei, a gazdag dzsentri-sarj, a senior Jablonczay Kálmán és az ugyancsak gazdag kalmárcsaládból származó, előnytelen külsejű, ám okos és józan Rickl Mária a szülői ellenkezés dacára összeházasodnak. A könyv népszerűségét csak tovább növelte a sikeres színpadi változat is, jócskán megerősítve a nőalakjaival kapcsolatos közvélekedést.

Für Elise

Az önéletrajzi vonulat betetőzését a 2002-ben útjára indított regény, a Für Elise hozta meg, elbeszélve Szabó Magda életének első két évtizedét, s fogadott testvérének, Cilinek a históriáját. Dódi és Cili, azaz Szabó Magda és a szülei által örökbe fogadott testvére, Bogdán Cecília életét kísérhetjük nyomon, a Trianon utáni Magyarországon, természetesen sajátos történelmi és társadalmi körülmények közepette, Debrecen városában. Dódi, vagyis Szabó Magda nem írja meg azt a pár sornyi szöveget Beethoven szerzeményéhez, a Für Elise-hez, amit annyira kért tőle testvére, viszont írt egy regényt, nagyrészt Cili kedvéért, az ő emlékére, és persze azért is, mert "az élet kilencedik évtizedében elkerülhetetlen a múló idővel való szembenézés." – írta Szabó Magda.

Az ajtó

Már hosszú évtizedek óta népszerű és köztiszteletben álló szerző volt, ám idős korára valósággal az ország kedvence lett. Szívesen és mindenkor okosan szerepelt a nyilvánosság előtt, s lényének derűsen nőies báját halála pillanatáig megőrizte. Az ajtó szintén önéletrajzi ihletésű regény két, szigorú elvek szerint élő asszony, Magda, az író és házvezetőnője, Emerenc portréja, akinek legféltettebb titka, hogy a háború alatt egy zsidó házaspár kislányát rejtegette. A regény egyik tetőpontján a hajdani gyerek látogatóba ígérkezik, de nem jön el, és az asszony az egész vendéglátást megsemmisíti. Magda ígéretet tesz, hogy ha Emerenc leesne a lábáról, kíméletesen elpusztítja a macskáit. Bár önhibáján kívül nem teheti meg, amit ígért, a halálán lévő asszonynak kegyesen hazudik róla. A sors iróniája, hogy Emerenc állapota rohamosan javul, de az igazságba, és a csalódásba mégis belehal. A külföldi elismerések is megtalálták Szabó Magdát, s így jókora késéssel bár, de Az ajtó című film 2003-ban elnyerte a rangos francia Femina-díjat. Az ajtó című regényre annak idején Osztovits Levente, az Európai Kiadó akkori igazgatója hívta fel a Viviane Hamy kiadó figyelmét. Külön érdekesség, hogy amikor felkérték a francia műfordítót a munkára, ő már a kész szöveget húzta elő az asztalfiókjából – annyira tetszett neki ugyanis a regény, hogy önszorgalomból már korábban lefordította azt. Szabó Magda szemmel láthatóan élvezte a megérdemelt ünneplést, kívánta az olvasók feléje áradó szeretetét, s megsérteni legfeljebb az írónő megszólítással lehetett.

 

Szabó Magda 1985-1990 között a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka és zsinati világi alelnöke volt. 1992-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja és az irodalmi osztály rendes tagja lett. Az egyik legtöbbet fordított magyar íróként regényei számos országban és nyelven megjelentek. Kilencvenedik születésnapján rengetegen ünnepelték, szülővárosában könyvesboltot neveztek el róla.

 

Források:

Digitális Irodalmi Akadémia
Kónya Judit: Szabó Magda. Budapest: Jaffa Kiadó, 2008.
Magyar Könyv Alapítvány

Képek:

Szabó Magda
Szabó Magda férjével, Szobotka Miklóssal
Szabó Magda: Freskó
Szabó Magda: Béla király