140 éve született Molnár Ferenc
2018.01.11.

Molnár Ferenc író, újságíró, 1878. január 12-én született Budapesten. Színpadra termett író volt, aki dialógusokban gondolkodott, kiválóan szerkesztett munkáit könnyed, ironikus, szellemes hang, frissen pergő feszült dialógusok, jól komponált cselekmények jellemzik.

Újságíró

Budapesti nagypolgári családba született, Neumann Ferencként anyakönyvezték. Apja, Neumann Mór sebész, de háziorvosként is dolgozott. Lehíresebb páciense Gustave Eiffel, az Eiffel-torony alkotója volt, amíg Budapesten tartózkodott a Nyugati pályaudvar és a Margit-híd építésének idején. Édesnyja a feltűnően szép Wallfisch Jozefa volt. Egy leánytestvére született 1881-ben, a Böske, ahogy a család hívta. Középiskolai tanulmányait 1887-1895 között a Lónyai utcai Református Gimnáziumban végezte. Az iskola után gyakran járt a lakásukhoz közel eső Pál utcai grundra. 1892 nyarán, a vakáció alatt már kézzel írott újságot szerkesztett. Utolsó gimnáziumi évében megválasztották az önképzőkör titkárának. Ekkor már aktívan újságírónak készült, de szülei nyomására 1896-tól egy évig a genfi egyetemen, majd Budapesten tanult. Ebben az időszakban már cikkei jelentek meg a Pesti Hírlapban és a Budapesti Naplóban, később alapító tagja és munkatársa lett Az Est és a Pesti Hírlap folyóiratoknak is. Újságíróként már Molnár Ferenc néven publikált. Ezzel párhuzamosan irodalmi műveken és francia színdarabok fordításán is dolgozott.

Első novellák, regények

Gyorsan népszerűek lettek az írásai, amelyekben a könnyed, csiszolt stílus, éles megfigyelőképesség és humor mellé a világvárossá vált Budapest polgárságának az ismerete társult. 1899-ben jelent meg A csókok éjszakája című elbeszéléskötete, de az első, nagy feltűnést keltő írása az 1901-ben megjelent szatirikus regénye, Az éhes város és az Egy gazdátlan csónak története című lírai kisregénye, melyben egy 15 éves lány tragikus szerelmi történetét meséli el. Első önálló színpadi műve A doktor úr című bohózat volt, amely nagy sikert aratott a Vígszínházban, 1902-ben.

Első színdarab, első házasság

1906-ban feleségül vette Vészi Margit írónőt, Vészi József főszerkesztő leányát, azonban a házasság nem volt tartós, az ifjú férj nem tudta feladni korábbi bohém, éjszakázó életmódját, és fél év után külön költöztek. Egy lányuk született, Molnár Márta, akit az anya magával vitt Párizsba. Az anekdoták szerint italozó és agresszív ember volt Molnár Ferenc, aki feleségét többször megverte, emiatt el is váltak, de előtte kifejezetten feleségének írta a Liliom című színdarabot, amelyben a városligeti vagány rendszeresen veri az őt eltartó szelíd, csendes feleségét. Az előadás 1909-ben még kudarcba fulladt a Vígszínházban.

Vészi Margit

A Pál utcai fiúk

1906-ban készült el a mindmáig népszerű A Pál utcai fiúk című regénye, a századforduló budapesti kamasz fiainak nagyepikája, humorral és gazdag érzelemmel megfogalmazott ábrázolása. A józsefvárosi és a ferencvárosi környezet elevenen élő emlékeiből született a regény. A regényt folytatásokban írta 1905-ben a Tanulók Lapja nevű ifjúsági hetilap kérésére, egy körúti művészkávéház karzatán, azon a nyugodt helyen álmodta vissza gyermekkorát, a regény néhány alakja diáktársa volt az írónak. Fábri Zoltán által rendezett filmet Oscar-díjra is jelölték.

Molnár Ferenc nemcsak a társasági és a színházi életnek volt meghatározó figurája az 1900-as évek első felében, hanem a lapok társasági rovatának is, hiszen botrányos magánélete állandó témát nyújtott a korabeli bulvárfogyasztóknak. Számos viszonya mellett összesen három házasságot kötött, és egyik sem volt hétköznapi történet.

Első színdarabok

Az első világháború előtti darabok fő témája általában a polgári élet kötelező hazugsága. Ironikusan kritikai élű vígjátékok ezek, a bírálat egyszerre megért és el is marasztal. Gyakori közöttük a szimbolizmushoz közel járó játék, mint Az ördög, a Liliom, és A farkas, ahol keveredik igazság és a hazugság. Első külföldi színpadi sikerét 1907-ben aratta Az ördög című színdarabjával. Ezután indult el az író nemzetközi karrierje. 1908-tól már Bécsben és Berlinben, majd később New Yorkban és Londonban is játszották színpadi műveit, de a polgári társadalom kritikája miatt az előadások nem mindig találtak kedvező fogadtatásra. Már a pesti szalonok és kávéházak levegőjét is kezdte bejárni Freud nagy újításának, izgalmas-pikáns új tanainak a híre. Molnár volt az első író és bizonyosan az első drámaíró is, aki színpadilag kamatoztatni tudta a tudat-tudattalan viszonyának új tanait, s oly módon, hogy formailag semmi szokatlant vagy váratlant nem adott hozzá, s mindezt a megszokott francia szalonvígjáték egy újabb változataként alkotta meg.

Liliom

Legnagyobb sikerű, és a legtöbb vitát kiváltó színműve a Liliom volt, melynek 1909-ben volt budapesti bemutatója, legnagyobb újdonsága az volt, hogy színpadra emelte az argót és a jassznyelvet. Kifogyhatatlan ötletesség, bámulatos színpadtechnika jellemzi a darabot, az elesettek, a társadalom kegyetlensége miatt bűnbeesettek, a kiszolgáltatottak szeretetteljesen bukkannak fel a darabban. Az érzékeny emberábrázolás és a finom társadalomkritika a lipótvárosi közönség világától azonban távol esett, és a mű elsőre megbukott. Ezután az író idegösszeomlást kapott, és egy évig szanatóriumban kezelték, de ugyanez a darab néhány évvel később, Berlinben nagy sikert aratott.

Varsányi Irén és Csortos Gyula a Liliom című darabban

Molnár Ferenc beleszeretett a Vígszínházban a női főszerepet játszó hölgyébe, Varsányi Irénbe, akinek férjével párbajozott, és emiatt börtönbe került. Vészi Margit ezt követően vált el tőle, 1910-ben. Jó két évtizeddel később Kertész Mihály, majd Fritz Lang is megfilmesítette a Liliomot, a Brodway műsorán is szerepelt, musical készült belőle.

Molnár Ferenc 1914-től 1916-ig Az Est haditudósítója volt Galíciában, erről az időszakról írta az Egy haditudósító emlékei című könyvét.

Húszas évek

Molnár Ferenc 1922-ben feleségül vette Fedák Sárit, az ünnepelt primadonnát, aki elbűvölően tudott táncolni. Mindketten szenvedélyes és öntörvényű emberek voltak, akik viharos kapcsolatukban nem vették túlságosan komolyan a hűséget. Molnár Ferencnek ez a házassága is válással végződött 1925-ben. Molnár Ferenc népszerűsége a húszas években is megmaradt, írt polgári életmódot kritizáló darabokat, ilyen volt A hattyú, az Olympia, lírai szimbolista drámát, mint az Üvegcipő. Az 1924-ben bemutatott Üvegcipőben második feleségével, Fedák Sárival folytatott csetepatéit emelte színpadra.

Molnár Ferencnél gyakori drámai hős a színész, mint A Játék a kastélyban című bohózatos színműben is, ahol önmaga és közönsége elé tartott görbe tükröt. Molnár képes volt egy semmitmondó anekdotából mindvégig lebilincselő három felvonásos darabot komponálni. A kacér primadonna, a hősszerelmes és a fiatal zeneszerző kínos szerelmi bonyodalmát csak egy drámaíró fortélya oldhatja meg a darabban. A nagy sikert kiérdemelt darab páratlanul szellemes színpadi játék, elegáns komédia. Harmadik felesége Darvas Lili színésznő volt, akivel 1926-ban kötött házasságot.

Külföldi elismerések

1927-ben A hattyú párizsi bemutatója után megkapta a francia Becsületrendet. Még ennek az évnek a végén sor kerül első amerikai útjára, ahol az a megtiszteltetés érte, hogy fogadta őt az Egyesült Államok elnöke, Calvin Coolidge a Fehér Házban. A 20-as évektől egyre többet tartózkodott külföldön, az évtized végén öt európai városban tartott fenn szállodai szobát, Budapesten, Bécsben, Cannes-ban, Berlinben és Velencében. Az 1920-1930-as években sok könnyed színdarabot írt, amelyek korának legnépszerűbb színpadi szerzőjévé tették itthon és külföldön egyaránt.

Emigráció

A népszerű és ünnepelt Molnár Ferencnek 1928-ban, az ötvenedik születésnapjára a Franklin Társulatnál megjelentették az összes műveit. Molnár Ferenc 1937-ben végleg elhagyta az országot, Franciaországba, Svájcba utazott, majd végleg New Yorkba emigrált. A Plaza Szálloda volt az író utolsó lakhelye, az elegáns, kényelmes apartman szobáinak ablaka a Central Parkra nézett. Két emelettel feljebb lakott a száműzetésben hűséges társa és titkárnője, a fiatalon elvált Bartha Vanda, akinek az alakja magatartása, vonalai, arca Botticelli nőalakjaira emlékeztette az írót. Molnár Ferenc titkárnője álmában halt meg a szállodai szobájában, anélkül, hogy előtte beteg lett volna. Az író újból mély depresszióba esett. Az ő emlékének szentelte az Útitárs a száműzetésben című önéletrajzi visszaemlékezését. Az emigrációban, a hazai gyökereitől, a pesti polgárságtól és a színpadtól elszakadva írói vénája kiapadt, csak emlékiratait és hatalmas levelezését folytatta. Amerikában súlyos depressziója ellenére forgatókönyveket és színdarabokat írt. 1945-ben bemutatták a Körhinta (Carousel) című darabjának musical változatát a Brodway-n, majd 1949-ben a Panoptikum című darabját.

1952. április 1-én, 74 éves korában New Yorkban hunyt el, gyomorműtét közben. Sírkövére Darvas Lili – akivel az író mindvégig jó kapcsolatot ápolt – a Liliom című színmű Julikájának szavait vésette rá: „Te csak most aludjál, Liliom…

Molnár Ferenc és Darvas Lili

Anekdota egy átmulatott éjszakáról

"Egy átmulatott éjszaka után Molnár keserű hajnalra ébred egy kőbányai plébánián. Fogalma nincs, hogy került oda, csak arra emlékszik, Konti Józseffel, a Népszínház mulatós karmesterével iddogáltak valahol. A házigazdától aztán megtudja, Konti társasága cipelte ki őt magával Kőbányára, Hock Jánoshoz, az irodalombarát plébánoshoz. Molnár bosszankodik, amiért kidőlt a sorból, nem bírta a strapát. Azonban hamar megvigasztalódik, amikor megtudja, hogy Krúdy Gyula, aki szintén kint volt velük Hocknál, pitymallatkor elindult haza, de csak a temetőig jutott – és ott is töltötte az éjszakát. “Ezzel rehabilitálva vagyok” – írta Molnár a naplójában. Mert ha egy nyírségi bohémet sírhalomra terít a bor, akkor egy józsefvárosi bohém pirulás nélkül alhatja ki mámorát a plébános nyoszolyáján." (Békés István: Új magyar anekdotakincs)

Munkássága

Molnár Ferenc szerkesztőségek, kávéházak újságíró törzsasztalaitól érkezett az irodalomba. Az újságírásból fejlesztett írói eszközeivel, csattanóival, jól szervezett történeteivel hatásossá tudta tenni írásait. A magyar polgári dráma virágkorában alkotott, külföldön olyan sikereket ért el, amelyről magyar író álmodni sem mert. Senkit sem utánzott, a kezdetektől birtokában volt a színpadi hatáskeltésnek, a jellegzetes Molnár Ferenci komédiának. Darabjainak dinamizmusát a formai tökély, és a cselekmény gördülékenysége adja. A módos polgár mulattatójaként bírálta az úri világot a polgári fejlődésben elmaradt Magyarországon, ugyanakkor érzékenyen ábrázolta a pesti kisemberek életét is.

Színműírói tevékenységének nagy szerepe volt a magyar színpadi nyelv és játékstílus megújításában, a hajlékonyabb, realisztikusabb és modernebb színpadi beszéd és játékmód kialakításában. A Vígszínház mindig biztosította számára a lehetőséget, sorra mutatta be a darabjait. Kortársai közül Bródy Sándor hatott leginkább a fiatal Molnár Ferencre romantikus látásmódjával. A franciáktól tanulta a szórakoztató párbeszédvezetést, a szellemes, stílusos humort, a váratlan fordulatokat és a csattanók használatát.

2005-ben posztumusz Magyar Örökség-díjat ítéltek oda Molnár Ferencnek, amelyet két unokája, Horváth Ádám rendező és Sárközi Mátyás író, műfordító vehetett át.

Ady Endre szeretettel beszélt róla, szerinte varázslatos, nagyszerű ember volt, Babits Mihály „átlag mulattatónak” tartotta, akinek célja csupán a szórakoztatás. Szerinte Molnár nem akarta leleplezni a polgári világ képmutatását és nem akarta feltárni az emberi lélek mélységeit sem. De mindezt nagyon színvonalasan tette, közel sem átlagosan.

Hegedűs Géza írta róla: "Nem lett a haladás nagy szószólója, holott induláskor még erre is volt lehetősége. Nem lett a valóság nagy drámai kritikusa, holott tehetségénél fogva ez is lehetett volna. De olyan nagyszerű mulattatója és olyan mulatságos megbocsátó kritikusa volt annak a polgárságnak, amelynek erényeit és hibáit vállalta,…”. Molnár mindig éjszaka dolgozott, igazi íróasztala a színpad volt, a próbákon fel-alá járva instruálta a színészeket, előjátszott számukra.

Hiú, túlérzékeny, sebezhető ember volt, mindennél jobban szüksége volt a feltétlen ünneplésre, a nyilvánosságra, a szereplésnek élt. Sikeríró volt, a szó jó és rossz értelmében is. Darabjait ma is rendszeresen játsszák, A Pál utcai fiúk pedig generációk olvasmánya lett, emlékművüket 2007-ben állították fel a Práter utcában.

A Pál utcai fiúk szoborcsoport (részlet)

 

Források:
Csodás Lajos: Molnár Ferenc. Budapest: Elektra Kiadóház, 2004. (Élet-kép sorozat)
Molnár Ferenc anekdoták

Képek:
Molnár Ferenc
Vészi Margit
Varsányi Irén és Csortos Gyula
Molnár Ferenc és Darvas Lili
A Pál utcai fiúk szoborcsoport