175 éve született Edvard Grieg
2018.06.14.

Edvard Grieg norvég zeneszerző és zongoraművész, 1843. június 15-én született Bergenben. Grieg – Debussy szavaival élve – „hóba csomagolt bonbon”, ő a bájt, a kecsességet képviselte. A népdalok mélységében megtalálta a felfedezetlen harmonikus lehetőségek gazdagságát, így Grieg egy teljesen új harmonikus perspektívát tudott létrehozni, mely sokáig egyedülálló volt az európai zeneművészetben, és amely később mind Debussy, mind Bartók zenei munkásságának is alapjául szolgált. A szabadság utáni vágyódás, Norvégia függetlensége utáni vágy az, amely Grieget zeneszerzővé érlelte, muzsikája a norvég nemzeti identitás szerves részét képezi.

Apja, Alexander Grieg gazdag, skót származású kereskedő, anyja, Gesine Judith Hagerup zenész és költő volt. Hatéves korában anyjától tanult zongorázni, a rossz fizikumú beteges kisfiúból talán sosem lett volna muzsikus, ha az édesanyja nem bátorítja. Már ekkor szeretett órákon át kísérletezni a zongorával. Ahogy előbbre haladt tanulmányaiban, Mozart, Beethoven, Weber és Chopin műveket tanult.

Iskola

Grieg nem szerette az intézményes életet, az iskolába kerülve lázadozott és több szökési kísérlete is volt. Az iskolában persze gúnyolták szeszélyessége és zenei próbálkozásai miatt. A tizenötödik születésnapján azonban fordulat következett. A Grieg családot meglátogatta Ole Bull, az "észak Paganinije", Norvégia büszkesége. A kicsi Edvard játéka nagyon megtetszett Bullnak, s szüleit meggyőzve, a következő év őszétől Lipcsébe ment tanulni. Grieg ki nem állhatta a lipcsei konzervatóriumot, később így nyilatkozik lipcsei tanulóéveiről: "olyan bután hagytam el az iskolát, ahogy oda beléptem." Lipcsei tanárai állandóan zongoragyakorlatokat végeztetettek vele olyan zeneszerzőktől, akiket Grieg szívből utált, valamint vonósnégyes és szimfonikus zenének az írását követelték tőle, megelőző gyakorlat nélkül.

Fiatal zeneszerző

1862-ben befejezve a lipcsei tanulmányokat, Grieg hazatért, mindjárt koncertet is adott Bergenben, majd Koppenhágába utazott, ami az akkori norvég kulturális élet központja volt. Itt ismerkedett meg elismert skandináv zeneszerzőkkel, akiknek hatására érdeklődni kezdett az északi legendák iránt. Itt találkozott unokatestvérével, a szintén bergeni születésű Nina Hageruppal, rögtön egymásba szerettek, és 1864 júliusában eljegyezték egymást. Eljegyzési ajándékul született Hans Christian Andersen Szeretlek téged versére írt lírai dala.

Nina és Edvard Grieg

Új barátja, Rikard Nordraak magával ragadta Grieget, együtt lelkesedtek minden iránt, ami norvég, a sagák, a hegyek, a fjordok, a falusi emberek iránt. Ennek a lelkesedésnek a gyümölcse az Euterpe társaság, amelyet Nordaakkal és más zeneszerzőkkel hoztak létre a skandináv zene felkarolására. Grieg számára küldetése világos lett, zenéjében kifejezésre akarta juttatni Norvégia szellemét, de előtte még sokáig utazott Európában. A kulturális élet számos vezetőjével találkozott, köztük Liszttel és Ibsennel. Barátja halála után, az ő tiszteletére belefogott a Gyászinduló Rikard Nordraak emlékére című művébe.

Visszatérés Norvégiába

Ahogy Grieg érettebbé vált, mindinkább felismerte a saját országa népi kultúrájában rejlő lehetőségeket, és a hagyományos népzenén alapuló darabok írásával támogatta a norvég nemzeti érzéseket. Visszatérve Norvégiába, Christianiában (Oslo) telepedett le. Elhatározta, hogy az életét a norvég nemzeti zenének szenteli, szüntelenül komponált, vezényelt, koncertezett. Grieg erősen hitt a zene társadalmi jelentőségében, számos alkalommal adott ingyen koncertet munkások és szegények számára. Az egyik ilyen koncert után a következőket írta: „Ez az este számomra ifjúkori álmom valóra válását jelenti: a zenének mindenkihez el kell jutnia, úgy ahogy az ókori görögöknél, pontosan azért, mert szívből jön és szívhez szól (…) Legyen a művészet a nép művészete!”

1866. október 15-én megszervezett egy történelmi eseménynek számító hangversenyt – ekkor Norvégia még Svédországhoz tartozott – , ahol csak norvég zene szerepelt: Nordaak néhány dala, Grieg néhány zongoradarabja és első hegedűszonátája. A hangverseny nagy sikert aratott, Grieg a "norvég zene új csillaga" lett.

 

Grieg 1867 januárjában megindította a norvég zeneakadémiát és a Filharmóniai Társaság zenekarának vezetője lett. 1867-ben Lírai darabok címmel megírta zongorára szóló kis darabjainak első sorozatát. Élete során további kilenc sorozatot írt ugyanezzel a címmel, melyek mindegyike hat-nyolc rövid, gyönyörűen szerkesztett, egyedi tételt tartalmaz.

1867 júniusában Grieg és Nina Hagerup összeházasodtak, a nyarat Dániában töltötték, ahol Grieg megkomponálta legismertebb alkotását, az a-moll zongoraversenyt, mely a norvég romantika jelképévé vált. A különleges és technikailag is igényes darab máig megőrizte eredeti frissességét. Nina, a fiatalasszony énekesnő volt, és férjének számos dalát mutatta be. 1868 tavaszán megszületett gyermekük, Alexandra.

 

Grieg 1868 végén levelet kapott Liszt Ferenctől, amelyben Liszt méltatta hegedűszonátáját, és meghívta Weimarba, de Grieg, sajnos azonnal nem tudott, mert Dániában és Norvégiában már kitűzték új művének premierjét, azután pedig családjával együtt Landásban nyaralt. Itt bukkant rá egy népzenei könyvre, Ludvig Mathias Lindeman: Hegyi dallamok, régi és új címmel, amelynek hatása további pályájára szempontjából igen jelentős volt. 1870 februárjában sikerült találkoznia Liszt Ferenccel Rómában, s hamar jó barátok lettek. Liszt az a-moll zongoraverseny bravúros bemutatása után megindultan biztatta a zeneszerzőt további komponálásra.

Peer Gynt

1874-ben Henrik Ibsen levelében felkérte Grieget a Peer Gynt című drámájának megzenésítésére. Grieg nagy kihívásnak tekintette a művet, nehezen szánta rá magát. Végül 1876 januárjában elkészült a 22 tételes partitúra, amiből utóbb két hangverseny-szvitet állított össze. Az első szvitet megnyitó Reggeli hangulat poétikus természeti kép. Az Aase halálát megjelenítő második tétel szorosan kapcsolódik a költeményhez: Peer Gynt megérkezik anyja halálos ágyához, és fantasztikus történetekkel segíti át a haldoklót a túlvilágra. A második szvit, és egyben a művet záró darab, a Solvejg dala, mely a szvit legismertebb részlete. Az 1876-os előadás nagy sikert aratott, és az egyik napról a másikra nemzeti hőssé tette Grieget.

1877 nyarán családjával Hardanger vidékére utaztak, ahol a vidéki béke és csend ösztönzőleg hatott alkotókedvére. Itt komponálta a Hegyi szolga című művét, melynek a későbbi premierjén maga a király is megjelent. Grieg nagy népszerűségének köszönhetően sokat turnézott külföldön: Weimar, Drezda, Lipcse, Meiningen, Breslau, Köln, Karlsruhe, Frankfurt am Main, Arnhem, Hága, Rotterdam, Amszterdam, Prága, Varsó, és Párizs is szívesen fogadta Grieget. 1884-ben egy megbízás nyomán született meg a Holberg-szvit, a norvég filozófus és drámaíró születése évfordulójának tiszteletére.

A Bergen melletti Troldhaugenen (Trollok dombja) építette fel házát, ahol 1885-től élete végéig lakott. Tavasszal és nyár elején komponált, nyár végén gyalogtúrákon pihente ki magát, ősszel és télen pedig hosszú koncertturnékat tett. Utazási kedve idősebb korára sem hagyta el. 1885 után a legkülönbözőbb elismerésekben részesült: oxfordi és cambridge-i egyetem zenei díszdoktora címet kapott, az Institut de France tagja és az Orange-Nassau rend lovagja lett.

1898-ban ő szervezte meg a norvég zene fesztiválját Bergenben. Pályája csúcsának tekintette a fesztivált, igazi norvég zeneszerzőnek érezte magát. Karmesterként és zenekritikusként is tevékenykedett, mint zongoraművész minden évben európai turnét tartott, mindenütt szívesen látták, nagyon népszerű volt. Kiegyensúlyozott életfelfogása és higgadt szelleme roppant kedveltté tetté barátai körében is.

Utolsó évek

1906-ban megírta a Fire salmer (Négy zsoltár) című művét, amely az utolsó olyan mű volt, amely a norvég népzenéből táplálkozott. Gyönge fizikuma miatt sok baja volt a tüdejével, egészsége hanyatlani kezdett, Troldhaugenről el kellett költöznie egy christianiai szállodába. Éppen Angliába készült, már össze is csomagolt, de már nem tudott elindulni, 1907. szeptember 4-én meghalt. Ravatalánál több ezren búcsúztak tőle, köztük külföldi méltóságok és a zenei világ képviselői. A hamvait tartalmazó urnát a háza közelében, egy fjord fölé hajló sziklafalba temették, nem véstek rá sírfeliratot.

Grieg kerülte a nagyobb zenei formákat, a szimfóniát és az operát, de az általa kedvelt miniatúrák területén felülmúlhatatlan. Egyedi, nemzeti jellegű zenéje a világ minden szegletében tetszést arat. A maga korában gyakran merésznek számító harmóniavilágával és szerkesztéstechnikájával a modern népdalfeldolgozás egyik úttörője volt.

 

Források:
Schonberg H. C.: A nagy zeneszerzők élete. Budapest: Európa Kiadó, 1988.
Stanley, John: Klaszikus zene: Mesterek és mesterművek a kezdetektől napjainkig. Budapest: Kossuth Kiadó, 2006.

Képek:
Nina és Edvard Grieg
Edvard Grieg